Dienes Barnabás – akit a család, apjától való megkülönböztetésként, Barnusnak szólított – 1895. október 27-én született Debrecenben. Érdekes, hogy bár előtte négy fiútestvére született, csak ő örökölte édesapjának a nevét. Ifjabb Dienes Barna elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, ez utóbbit a református kollégiumban. Ott kötött barátságot osztálytársaival, a későbbi irodalomtörténész Juhász Gézával és húga, Kató későbbi férjével, Czellár Ferenccel. Majd jó barátságba került Kató később kiváló költővé vált osztálytársával, Szabó Lőrinccel is.

Barnus a debreceni református kollégiumban érettségizett 1913-ban, majd a budapesti egyetem bölcsészkarára, magyar–francia szakra iratkozott.

Már gimnazista korában megismerte későbbi feleségét, Révész Ilonát (1894–1981). Ilus születésekor édesapja, Révész Mihály (1860–1900) – a kálvinizmusnak gályarabot és püspököt adó, régi lelkészcsalád tagja – Biharnagybajomban volt lelkipásztor. Korai halála után özvegye, Harsányi Etelka, szintén papi család sarja, 1902-ben két lányával, Ilussal és Ágnessel (1898–1968) Debrecenbe, a Péterfia u. 23. sz. alatti régi családi házukba költözött. A lányok a református gimnáziumban – a kollégiumban – érettségiztek. 1914 őszén az özvegy és Ágnes a Simonyi utcai Dienes-ház lakója lett, Ilus akkor már a budapesti Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. Vőlegénye, Dienes Barnus révén ismerkedett meg Dienes Pál feleségével, Geiger – ismertebb nevén, férje után – Dienes Valériával (1879–1978), s tőle tanulta a modern táncművészet, az orkesztika sajátos változatát. Párizsban, a híres Isadora Duncannél folytatta mozgásművészeti tanulmányait.

1914 nyarán Dienes Barna és Révész Ilus együtt volt Párizsban tanulmányúton. A világháború kitörésekor a franciák internálták őket. Ilust az év végén hazaengedték, ám Barnusra az a sors várt, amely a Fekete kolostor lakóit sújtotta. O a dél-franciaországi Averyonban raboskodta át a háborút. Csak 1919 nyarán térhetett haza.

Közben Ilus Pesten folytatta orkesztikai tanulmányait; egy ideig Dienes Páléknál lakott, majd albérletbe költözött. Dieneséknél Babits Mihály gyakori vendég volt, így vele Révész Ilus is megismerkedett. Később Babitsnak több verséhez tervezett koreográfiát, s ezeket mozdulatművészeti műsorába iktatta. Nyilván erre vonatkozik a Levelek Iris koszorújából Ilusnak adott példányában a dedikáció: „A kedves kis művésznőnek, az Iris illusztrálójának, szíves köszöntéssel küldi a »textust« Babits Mihály.” Ilus azonban a költő kitartó szerelme és megvesztegetően szép versei ellenére hu maradt fogságban szenvedő vőlegényéhez, Dienes Barnához.

Dienes Barna 1919 augusztusában tért haza, s ekkor azonnal megesküdtek. Barnus csak most tudta letenni utolsó tanári vizsgáit. Van adat, amely szerint tanári állást kapott. A Vasváry-gyűjteményben megőrzött amerikai cikkek említik, hogy a békekötési tárgyalásokon a Külügyminisztérium franciafordítója volt.

Dienes Barnának és Révész Ilusnak hamarosan, 1920 nyarán megszületett fiuk, Gyurika. Sajnos, nem sokáig örülhettek neki: nyolc hónapos korában váratlanul meghalt.

Minden bizonnyal ez a tragédia is hozzájárulhatott döntésükhöz: két hónappal később, márciusban, nagy útra keltek, kivándoroltak Amerikába. Ott Harsányi László (1884–1968), Révész Ilus anyai nagybátyja – református lelkész – segítette őket, amíg az o tanácsára Barnus a lelkészi képesítést meg nem szerezte a bloomfieldi főiskolán, elsőként nyerve el ott a Bachelor of Divinity (B. D.) fokozatot. Érdekelte az irodalom, különösen a drámaírás is: a Carnegie Tech College művészeti, drámai tagozatán Magister Artium (M. A.) oklevelet kapott.

Dienes Barnust a newarki presbiteriánus egyházmegye szentelte lelkésszé és a caldwelli gyülekezetben 1922-ben kezdte papi működését. Itt született lánya, Ruth Dorothy (1925–1996). Caldwellbol 1925-ben Himlerville-be ment, és az ottani bányatelepen magyar egyházat szervezett. 1926-ban Brownsville-be, 1929-ben Homesteadbe hívták meg. Ezzel együtt a rankini egyház lelkésze is lett. Itt tizenegy évet töltött. 1939-ben Clevelandben megszervezte a magyar református egyházkerületet, amely első elnökének őt választotta. E tisztséget hét éven át töltötte be. A központi egyházmegyének két éven át titkára, hét évig elnöke volt. Tagja volt az Evangelical and Reformed Church legfőbb kormányzó hatóságának, az Egyetemes Tanácsnak. 1941. január 19-én a chicagói burnside-i magyar reformátusok lelkészükké választották. Új helyét március 15-én foglalta el.

1941-ben az Elmhurst College magyar tanszéket nyitott, és Dienes Barnát hívta meg tanárának. E feladatát előbb mellékfoglalkozásként Chicagóból látta el, de 1943-ban mint teljes idejű rendes tanár oda is költözött. 1944. június 5-én az Elmhurst College Dienes Barna lelkészt és tanárt egyházkormányzati és nevelésügyi munkálkodása elismeréséül doktorátussal ajándékozta meg.

1947-ben egyéves tanulmányi szabadságot kapott, hogy Európában felkereshesse a magyar reformátusokat Ausztria, Németország és Olaszország menekülttáboraiban, majd meglátogassa hazáját, és vigyen hírt az egyházak ottani sorsáról.

Dienes Barna először, egyedül, 1929-ben volt itthon; ekkor még élt az édesanyja. 1948-ban feleségével együtt járt Magyarországon – utoljára. Azt is tudjuk, hogy itthoni templomokban prédikált is.

Európából visszatérve, az Egyházak Világtanácsának genfi központja kinevezte a Latin-Amerikába induló kivándorlók letelepítési akciójának igazgatójává. A református egyház három évre megbízta a dél-amerikai magyar reformátusok egyházszervezésének elindításával. 1948 novemberében indult útnak. Buenos Airesben nyitott irodát, de Argentínán kívül állandóan utazott a többi országba (Bolívia, Brazília, Chile, Columbia, Ecuador, Guatemala, Honduras, Peru, Uruguay, Venezuela) is. Városok, államok vezetőivel, kormányokkal tárgyalt, olajtársaságok és más nagyvállalatok igazgatóival tanácskozott, helyet keresve a hontalan magyaroknak, hogy megtarthassák hitüket azon a földrészen is, amelyen olyan kevés híve van a protestantizmusnak.

A spanyol nyelvet gyorsan elsajátította, és hamarosan előadásokat tartott, értekezéseket olvasott föl ezen a nyelven. 1950 január 22-én azonban Buenos Aires-ben váratlanul elhunyt. Legyengült szíve felmondta a szolgálatot. Az infarktus Dienes-betegség: apját és valamennyi testvérét ez vitte el.

Felesége február 8-án visszaindult hajón New Yorkba. Révész Ilus, vagy ahogy később hívatta magát: Loncy, több mint három évtizeddel élte túl férjét. Sikeres festőművész vált belőle. A New York állambeli Sea Cliffben hunyt el 1981. május 22-én.

Dienes Barnus kevés szabadidejében írással is foglalkozott: film-forgatókönyveket írt, valamint alkalmi történeti színműveket; utóbbiakat diákjai sikerrel adták elő. Cikkei jelentek meg az amerikai Reformátusok Lapjában.